Pápa a liberalizmus ellen

„XIII. Leó pápa 1891. május 15-én tette közzé Rerum novarum kezdetű híres enciklikáját, melyet a katolicizmus »közéleti kiáltványaként« tartanak számon azóta. A körlevél az újkori kapitalizmus kritikájának alapvető dokumentuma. Korát messze megelőző szemlélettel és tartalommal fejtette ki álláspontját a társadalmi igazságosságról, különösen az ipari forradalom okozta és a nemzetközi munkásmozgalom kialakulását kísérő problémákkal kapcsolatban.

Bár kora konzervatív katolikusai túlzottan haladónak tartották az enciklikát és nem örültek neki, XIII. Leó kijelentette: »a hallgatás kötelességünk megsértése lenne.«

XIII. Leó pápa kora legsúlyosabb szociális problémájával, a munkáskérdéssel kapcsolatban világosan látta, hogy az egyház közreműködése nélkül ezt nem lehet megoldani. »Ha a keresztény erkölcs hiánytalanul érvényesülne, spontán módon megteremtené, legalábbis részlegesen, a jólétet a külső dolgokban is, mivel megnyerné, minden javak kútfejének, Istennek a tetszését, korlátok közé szorítaná az élet kettős veszedelmét, a telhetetlen bírvágyat és az élvezetek hajszolását, amelyek az embert még nagy bőségben is boldogtalanná teszik. Minden baj gyökere a pénz utáni sóvárgás.« (RN 13,23)

XIII. Leó későbbi utóda, XI. Pius pápa a körlevél 40. évfordulójára kiadott enciklikában 1931-ben ezt írja elődjéről: »Bátran támadta és felborította a liberalizmus bálványait, semmibe vette megcsontosult előítéleteit, és megelőzte korát. Megkérdőjelezte a liberalizmusnak az állam beavatkozását akadályozó nézeteit és a népeket ösztönözte az elkötelezett szociális politika sürgetésére. Körlevele fényében egy új katolikus társadalomtudomány született.«(Quadragesimo anno 14,28)”